Bumm a fejbe

Felvezetés

Hosszú kihagyás után újra szerveztem nyílt napot, hogy legyen alkalmunk megnézni, ránézni, játszani az eszközzel.

Most az volt a koncepció, hogy a csoporttagok között legyen nagy a szociális távolság, és többnyire ne ismerjék egymást. Ebből fakadóan azt céloztam, hogy a feldolgozás során ne mély önismereti témákat dolgozzunk fel, hanem olyasmit, amit ismeretlenek előtt is vállalhatunk, mint 'munka a csoportban', 'én, a saját céljaim és a csoportcélok', illetve 'én és a munkacsoport viszonya'.

A játék könnyed és jó hangulatú volt, viszont a feldolgozás, mint olyan némaságba fúlt. A tervezett négy órás analízist egy röpke hetven perc alatt befejeztük. Nem voltak témák, nem voltak kérdések, vagy ha voltak is, nem kerültek a felszínre. 

Visszajelzés, vagy bumm a fejbe

Rögvest az alkalom után meginterjúztattam az egyik olyan résztvevőt, aki vezető hr-esként, és gyakorlott önreflexorként most találkozott először a szerepjátékokkal, és senkit nem ismert a résztvevők közül. 

Elmondta, hogy benne rengeteg kérdést megmozgatott a játék, de mert senkit nem ismert a résztvevők közül semmilyen indíttatást nem érzett arra, hogy feldolgozzon. Nem mély témákat, de semmilyet sem. Arról, meg, hogy hogyan van a saját munkahelyi csapatával, csoportjával, semmilyen megélést nem tudott kitenni az asztalra, így az a téma is úszott. 

A másik erős visszajelzés az pedig a szerepjátékos résztvevők - ismerőseim - tanácstalan értetlensége volt, amikor alig négy óra játék után letettük a karakterlapot, és beszélgettünk a történtekről. Jó, mondjuk próbáltunk beszélgetni, de ha nincs kérdés, akkor nincs is válasz.

Meggyőződésem, hogy csalódottan mentek, haza, kb azzal a gondolattal, hogy 'nem volt ez rossz, de hát ha játszani akarok, akkor azért arra van jobb ötletem is'. (mondjuk legalább a kávé finom volt) 

A folyomány folyománya

A történtek - meg mondjuk az elmúlt négy év kutatómunkája - a következő tanulságok levonására sarkallnak az eszközzel kapcsolatban.

Szervezetdiagnosztikai eszköznek csak olyan csoportok esetén használható eredményesen, akik valóban nap, mint nap együtt dolgoznak. Kicsi az érzelmi távolság, ismerik egymást, vannak közös témáik, és remek felület ventillálni is. Erre kíváló esettanulmányaink vannak hattól hatezer főt foglalkoztató cégekig.

Önismereti eszköznek akkor lehet használni, ha a résztvevők önismerettel akarnak foglalkozni, és valamennyire ismerik egymást. De mert én nem vagyok sem pszichológus, sem mentálhigénés szakember, ezt a vonalat nem én fogom továbbvinni.

A szerepjátékosok - így, halmazszűkítés nélkül - nem célcsoportja az eszköznek. Ez nem szerepjáték, ahol van valami vicces beszélgetés a végén. Ez egy diagnosztikai eszköz azoknak, akik ilyesmire vágynak. A szerepjátékosok - és én is ideszámítom magam - játszani szeretnek. 

"Annyit nevettünk, hogy amikor hazamentem, izomláza volt a mosolygóizmaimnak!"

Egy veterán szerepjátékos szemével:

"Öcsémmel voltunk egy februári játékon. Az első dolog, ami feltűnt az a társaság különbözősége és általános nyitottsága volt. A csapatban volt sokat tapasztalt szerepjátékos veterántól kezdve az első alkalmas, ilyen játékkal csak most ismerkedő érdeklődő is. Öcsémmel már régebben is szerepjátszottunk, de ez az alkalom volt az eddigi egyik legszórakoztatóbb! Annyit nevettünk, hogy amikor hazamentem, izomláza volt a mosolygóizmaimnak!  Igaz, hogy itt nem a harc dominált, de Feri tapasztalt mesélésének köszönhetően folyamatosan olyan helyzetekbe kerültünk, melyek feszegették a határainkat, elgondolkoztattak, hogy vajon mit miért teszünk a játékban, mit miért teszünk a való világban. Játék után beültünk egy kellemes teázóba és átbeszéltük, hogy kinek milyen érzések, pillanatok voltak a legemlékezetesebbek, kinek milyen fellelhető minták ismétlődtek a viselkedésében. Tanulságos és egyben szórakoztató játékalkalom volt. Biztos megyek a következőre is!"

Beregszászi Viktor

"...az élmény kifejezetten valóságosnak tűnt."

A Feri által vezetett önismereti szerepjáték világa percek alatt szippantott magába. 

Köszönhetően a részletes, kreatív és nagyon fordulatos történetvezetésnek megszűnt a tér és idő érzékelésem, ezáltal szinte észrevétlenül csúsztam bele a szerepembe, amiben kiélhettem elfeledettnek hitt vágyaimat és lubickolhattam a lehetőségekben. Elröppent az a néhány óra és közben érzések egész orgiáját megélhettem, így az élmény kifejezetten valóságosnak tűnt. 

A szerepjáték közben és a feldolgozás során pedig annyi pozitív megerősítést kaptam, ami még azóta is elégedettséggel és jóérzéssel tölt el. Nagyon örülök, hogy megismertem ezt a lehetőséget, mert így biztonságos keretek közt meg tudom élni és ki tudom próbálni saját belső világom eddig talán magam előtt is rejtett oldalait. 

Köszönöm a lehetőséget, biztos vagyok benne, hogy menni fogok még. 

Balla Frigyes Hunor- tréner, fejlesztési vezető

"Hát ez biztos nekem lett kitalálva..."

Léna zavarbaejtően kedves szavai a vasárnapi tréningünkről. Ezúton is köszönet érte:

"

Több mint 10 évig vártam életem első szerepjátékára, önismerettel pedig majdnem 20 éve foglalkozom. Feriéknél a régi vágy találkozott a régi szerelemmel. Szerepjáték önismerettel? Hát ez biztos, hogy nekem lett kitalálva- gondoltam.

A társaság inspiráló, a meseszövés magával ragadó, a játékélmény egyedi és személyes. Zseniálisnak tartom az ötletet, hogy a kalandban való viselkedésemet, érzéseimet vizsgálva játék közben tanulok magamról. A visszajelző kör pedig alkalmat ad a többiek meglátásain át ránézni a működésemre. Remekül szórakoztam, kísérleteztem... izgultam és harcoltam, elbizonytalanodtam és döntéseket hoztam, szövetségre léptem és magamra

maradtam. A nap végén pedig hazavittem a nagy hatalmú játékmester, a hű fejvadász, a rendíthetetlen törp, a titokzatos félelf és a tüzes boszorkány szavait. Azóta is eszembe jutnak . Ti ne várjatok ennyit...jelentkezzetek, megéri ..."

"Szabad szellem" - visszajelzés egy játékról

Attila a most vasárnapi játékunkról írt kedves visszajelzést.

"Szabad szellem, szabad gondolkodás, szabad választás, szabad fantázia. Végtelen lehetőségek! A kérdés az, hogy mit kezdesz vele! A döntésed felvállalása esetleg a végedet okozhatja... miközben a mérleg oldalán a helyes, morális döntés áll. Esetleg megúszhatod valamelyik csapattársad élete árán, de a lelked kárára. Ugye a szabadság gondolat már nem is olyan vonzó! Ha ezekkel mind nem értesz egyet vagy vitatkoznál vele, akkor neked találták ki a "Szerepjáték, mint Önismeret" című játékot, ahol megláthatod az összefüggéseket! Profi csapat, jó hangulat, jól eltöltött idő, kedves arcok. Nekem bevált."