"Hát ez biztos nekem lett kitalálva..."

Léna zavarbaejtően kedves szavai a vasárnapi tréningünkről. Ezúton is köszönet érte:

"

Több mint 10 évig vártam életem első szerepjátékára, önismerettel pedig majdnem 20 éve foglalkozom. Feriéknél a régi vágy találkozott a régi szerelemmel. Szerepjáték önismerettel? Hát ez biztos, hogy nekem lett kitalálva- gondoltam.

A társaság inspiráló, a meseszövés magával ragadó, a játékélmény egyedi és személyes. Zseniálisnak tartom az ötletet, hogy a kalandban való viselkedésemet, érzéseimet vizsgálva játék közben tanulok magamról. A visszajelző kör pedig alkalmat ad a többiek meglátásain át ránézni a működésemre. Remekül szórakoztam, kísérleteztem... izgultam és harcoltam, elbizonytalanodtam és döntéseket hoztam, szövetségre léptem és magamra

maradtam. A nap végén pedig hazavittem a nagy hatalmú játékmester, a hű fejvadász, a rendíthetetlen törp, a titokzatos félelf és a tüzes boszorkány szavait. Azóta is eszembe jutnak . Ti ne várjatok ennyit...jelentkezzetek, megéri ..."

"Szabad szellem" - visszajelzés egy játékról

Attila a most vasárnapi játékunkról írt kedves visszajelzést.

"Szabad szellem, szabad gondolkodás, szabad választás, szabad fantázia. Végtelen lehetőségek! A kérdés az, hogy mit kezdesz vele! A döntésed felvállalása esetleg a végedet okozhatja... miközben a mérleg oldalán a helyes, morális döntés áll. Esetleg megúszhatod valamelyik csapattársad élete árán, de a lelked kárára. Ugye a szabadság gondolat már nem is olyan vonzó! Ha ezekkel mind nem értesz egyet vagy vitatkoznál vele, akkor neked találták ki a "Szerepjáték, mint Önismeret" című játékot, ahol megláthatod az összefüggéseket! Profi csapat, jó hangulat, jól eltöltött idő, kedves arcok. Nekem bevált."

Eredet

Megtaláltam a rendszerről szóló első blogposztomat, amit 2011 október 3-ára kelteztem.

Íme!

"

rpg és zsilipelés

Tegnap egy nagyon rendhagyó játékülésen voltam. Meséltem cca három órát, majd beszélgettünk róla négyet. De lehet, hogy többet. Nagyon furcsa volt.

Alapvetően az volt a kulcsa a dolognak, hogy Attila, kedves pszichológus cimborám kimondta a mondatot: "azt játszottam a játékben, és ehhez képest az életben". Azóta ezzel vagyok el, hogy az egyes megszemélyesített, kitalált karakterek hol erősítenek és hol kompenzálnak.

A másik jelentős motívum volt, hogy "visszazsilipeltünk" a való életbe. Azaz kimondtuk, hogy eddig én voltam a rettenthetetlen elf varázsló, de mostantól megint én vagyok Béla a négybéből.

"

Joinect Technologies - vol. 2

Alább álljanak pedig a cég művészeti vezetőjének hízelgő sorai:

"

A munkamódszer zseniális. A "tréning" háromóra szerepjátszással kezdődik, ami nem csak feloldja az esetleges gátlásokat, de fontos szerepe van a későbbi beszélgetésekben is. Nem feketemágia persze.

A játék közben többször is eszembe jutott, hogy ebből könnyen vonhatunk majd le együtt következtetéseket a csoportunk működésével kapcsolatban, de meglepett, hogy mennyire hatékony volt a játék utáni beszélgetés!

Szerintem jó ötlet, csak ajánlani tudom mindenkinek.

"

Joinect Technologies - vol 1.

Használtuk az eszközt az eszközt kimondottan éles környezetben is. A fenti informatikai startup három alapító tulajdonosát ültettük le játszani és feldolgozni. A cél, hogy az induló cégnél adjunk egy diagnosztikát a működési sajátosságokról, illetve, hogy együttműködést és kommunikációt fejlesszünk.

Ők így élték meg:

"Az alkalom nagyon hasznos volt, messzemenően felülmúlta a várakozásaimat. A játék nagyon élvezetes volt, csak utána, az értékelés közben vált számomra világossá, hogy a játék közben mennyire kirajzolódtak a résztvevők csapaton belül természetesenek érzett szerepei. Sokat tanultunk magunkról, csak ajánlani tudom."

Play Up!

Attila egy olyan vállalkozást indított, ahol ezt az eszközt használja az ügyfelei nagy örömére és megelégedésére.

Lássuk, hogyan játszanak és fejlődnek a startupperek!

"

Játszd újra!

Startupodnak nem csak céljai, hanem szereplői is vannak, akik ha nincsenek tisztában hozzárendelt szerepeikkel, bizony nehézzé válik az indulás.

A klasszikus szerepjáték (ún. Role Playing Game) széles körben ismert és népszerű, de kevesen tudják, hogy segítségével milyen fontos kompetenciákat lehet fejleszteni. Az általunk fejlesztett egyedi módszer lényege, hogy egy mesélő és a résztvevők közösen alakítanak ki egy fantáziavilágot, melyben mindenkinek saját, fejleszthető szerepe, karaktere van, épp úgy, ahogy a startupodban is fontos, hogy megtaláljátok a saját szerepeiteket. A játék feldolgozása során levont tanulságok könnyen átvihetők életbeli helyzetekbe, és ezek hosszú ideig biztos alapot adnak a további fejlődéshez.

"

Szerepjáték mint önismeret 1. Szerepjáték és pszichodráma: a játék mintha realitása és realitástöbblete

A szerepjáték mint önismeret a szerepjáték és több önismereti irányzat összekötéséből jött létre. Ezen irányzatok egyike a pszichodráma. Cikk-sorozatunk első számában ezek összecsengéseit mutatjuk be.

Az RPG (role-playing game) egy olyan játék, melyben a játékosok képzeletbeli karakterek bőrébe bújnak, és általában egy játékvezető, vagy – szakkifejezéssel élve – kalandmester (KM) által meghatározott szituációban élnek át különböző képzeletbeli kalandokat.[1]

A pszichodráma megalkotója, Jacom Levy Moreno (1889-1974) a Bécsi Egyetemen végezte orvosi tanulmányait. Eközben Bécs játszóterein gyerekekkel kezdett foglalkozni, és alapvetően valós történeteket játszott le velük.[2] Moreno megfigyelte, hogy a szerepekben való játszás felszabadítja a játékosok spontaneitását és kreativitását, és ezt a felszabadultságot, az emberi cselekvések nagyobb szabadságfokát a játékkal és a visszajelzésekkel, feedback-kel hatékonyan át lehet vinni a hétköznapi életbe.

A vezér motívumok, amelyek az egész morenoi eszmeiség alapját képezik:játékosság, humor, intenzív megélés, kreativitás, spontaneitás, mintha-realitás, transzcendencia. Az, hogy ezek a jellemzők, a gyermeki világ sajátjai, előre vetítik Moreno azon elgondolását, hogy a gyermeki lélek nyitottsága, tisztasága, játékossága, spontaneitása, segítheti a felnőtt személyiség kiteljesedését.

Moreno munkássága során rájött arra, hogy a játék során egyfajta mintha-realitás jön létre, és a játékban megéltek, a játék katarzisa a lélekben hasonlóképpen hat, mint a valóságban átélt katartikus élmények. Ha a valóság nem ad alkalmat mindannak a megtapasztalására, amit az elme el tud képzelni, akkor a valóságnak meg kell hajolni a szív óhaja előtt.  A mintha-realitás, és a többletrealitás megadja a vágyteljesítés és az egészséges szublimáció lehetőségét.[3]

A surplus-reality (realitás-többletnek, többletrealitásnak is fordítják) során a játékos fantáziált, álmodott, imaginált, vagy hallucinált eseményeket játszik el. Ez azt jelenti például, hogy a dráma színpadán lejátszódik egy olyan esemény, amit eddig csak elképzelt a protagonista, de sosem próbálta meg a gyakorlatban. Ennek több oka lehet: attól tartott, hogy kinevetik, bolondnak tartják stb., vagy fizikailag lehetetlen megoldani (repülés). Ez a félelem lehet reális, vagy irreális is. A dráma színpadán, a mintha realitásban azonban ezek az élmények átélhetővé válnak.

Példák a dramatikus realitás-többlet jelenetekre:

- Valaki a kórházi ágynál végső búcsút vesz szeretett hozzátartozójától

- bocsánatkérés, amelyre a valóságban nem kerülhetett sor

- Együttlét egy szenttel, spirituális tanítóval (Istennel, Jézussal, Buddhával)

- Földöntúli, túlvilági találkozások életünk fontos szereplőivel

- Egy hatalmi szerep eljátszása: olyan elismerés, vagy teljesítmény elérése, amely messze túlmegy a tényleges lehetőségeken.

- súlytalanság élmény, lebegés megtapasztalásai, az ember fizikai korlátainak meghaladása más módon

Moréno úgy vélte, hogy a realitástöbblet terében eljátszott belső dráma előrébb való, mint az objektív valóság. A fantázia és a vele járó szubjektív folyamatok – a félelem, vágyakozás, álom, megbánás, remény – gyakran nagyobb jelentőséggel bíró elemek, mint az objektív észlelés, vagy a logikus gondolatok.

A realitástöbblet szűkebb értelemben olyan jelentekre vonatkozik, amelyek nem merülnek ki egy megtörtént esemény – például egy otthoni vita – újra játszásában. Ezek egyszerű jelenet előadások. A realitástöbblet kitágítja a határokat. Szükséges hozzá bizonyos fokú túlzás.

Moreno szerint ha nem kaphatjuk meg az életben, amit szeretnénk, a dráma játékon keresztül kiélhetjük a vágyainkat, ha nem is teljesen, de meglepően kielégítő szinten.  A realitástöbblet tere tehát beékelődik az objektivitás és a szubjektivitás szélsőségei közé. Van, aki illúzió-világnak nevezi mindezt. Moreno azért nem ezt használta, mert úgy érezte, hogy az illúzió szónak leértékelő jellege van, hiszen szerinte az „illúziókat” érdemes komolyan venni. Ezért alkotta meg a realitás-többlet fogalmát.

A játék során a különböző kabala babáknak, hősöknek, szimbólumoknak, tetoválásnak is lehet nagyobb hangsúlyt adni és beleszőni a drámába. Ezáltal fejleszthető a személyes mitológia is. A mágia és a fantázia gyakran használ szimbólumokat kellékeket. A szimbólumoknak érzelmi felhívó erejük van.

Az RPG kitalált történetekkel dolgozik és célja alapvetően a hétköznapi létből való kiszakadás és a szórakozás, azaz maga a játék – a pszichodráma valós, vagy a főszereplő által elképzelt, imaginált történeteket helyez a középpontba, és célja a résztvevők spontaneitásának és kreativitásának növelése a játék révén. A kettő összekapcsolásával lehetségessé válik, hogy a játékban megéltek ne pusztán kellemes emlékként éljenek tovább a játékosban, hanem a feldolgozás révén a tudattalan ismeretek tudatos felismerésekké váljanak, és hatékonyabban épülhessenek be a játékos személyiségébe, részesei legyenek a személyiség kiteljesedésének.

2012. október 19.

Sándor Anna

---

[1] Forrás: http://krono.inaplo.hu/index.php/inter/kultgyujt/797-a-szerepjatekokrol-altalaban

[2] Forrás: www.morenocentrum.hu

[3] Forrás: http://www.budaipszichologus.hu/a-pszichodrama-rovid-tortenete.html