Azt hiszem, alig öt év munka után bátran kijelenthetem, hogy készen vagyunk.
Legalábbis készen vagyunk azzal a csomagolással, amivel a továbbiakban menni fogunk.
Csak olyan csapatoknak tudom én - és itt aláhúzom, hogy ez az én képességeimről szól - érdemben hasznosítani a szerepjátéknak ezt a változatát, akik napról-napra együtt dolgoznak. Akkor van mit feldolgozni. Meg akkor igény is van arra, hogy feldolgozzák. Beszélgessenek róla.
Tavaly még a karácsonyi szünet előtt elvoltunk mesélni egy nagy német autógyárban, és lám, csodák-csodája, a játék mágiája ott is működött. Gond nélkül. Az egész pénzügyi osztály önfeledten játszotta végig a napot, és "jövünk jövőre is" felkiáltásokkal búcsúztak.
Hát így állunk. A folyomány folyománya mondjuk annyi, hogy az a fajta nyílt mese, amit csináltunk 2012-2015 között nem lesz többet, mert a résztvevői visszajelzések szerint sem volt sok hozzáadott értéke.
Ezzel olyan kis mérföldkő érzésem van. Eddig itt vibrált az izgalom, a felfedezés, a megismerés kihívása. Most nincs. Lesz még vagy száz esettanulmány, de a "hogyan csinálunk a szerepjátékból piacon is használható eszközt, amiért pénzt is fizetnek" folyamatnak itt vége van.
Köszönöm, hogy velem tartottatok, és innen egy új fejezet kezdődik!
