Szerepjáték, mint önismeret - a blogról

Miről szól ez a blog?

Ez a blog azt az önismereti és szervezetdiagnosztikai eszközt mutatja be, ahol a szerepjétékot használjuk fel az egyéni működésnek, illetve a csoport működési sajátosságainak feltérképezésére.

Ebben a blogban találhattok esettanulmányokat - ahol leírom, milyen körülmények között, hogyan működött az eszköz -, fogalom meghatározásokat - azaz, hogy én milyen tartalommal használom pl a szerepjáték kifejezést - illetve történeteket az eszköz fejlesztéséről.

szerepjáték

Azt hiszem az elejéről lemaradt, hogy mi is az a szerepjáték. Ím!

"A szerepjáték (angolul: role-playing game; RPG) olyan társasjáték, amelyben a játékosok verbális úton alakítanak egy közösen elképzelt fantáziavilágot, ahol a játék menete sokban emlékeztet egy közösen kitalált könyv vagy film cselekményére. A játékosok ennek az elképzelt világnak egy-egy kitalált szereplőjét, a karaktereket személyesítik meg. A történet alapötletét a mesélő határozza meg, aki a szabályok alapján a játékosok nézeteltéréseit is elbírálja. A mesélő nem egy karakterrel rendelkezik, hanem a játékot és a mellékszereplőket mozgatja és a karakterek számára motivációt, bonyodalmat biztosít. Ezt a játékosok a karakterek ismereteit felhasználva igyekeznek megoldani.

A legelterjedtebb, asztali játékban a játékosok nem teljesen imitálják a karaktereik tetteit, csak szóban közlik, illetve jelzik azokat."

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szerepj%C3%A1t%C3%A9k

Mind a mai napig találkozom félreértéssel azzal kapcsolatban, hogy ez most egy 'ezmiez'? Szerintem ez egy klassz meghatározás.

Univerzumok

     Ma kaptam egy visszajelzést arra, hogy klassz ez a blog, csak az nem derül ki, hogy mifán terem a      szerepjáték, meg egyáltalán mi ez az eszköz. Visszaolvastam és jogos. Tényleg elég kevés szó esik      az eszközről. Mert én csőlátású szakbarbárként az egész jelenséget evidenciának könyvelem el.

    Így aztán most egy mini-sorozat lesz itt kedvcsinálónak, meg bemutatásként.

Az univerzumok

Ami itt annyit jelent, hogy milyen világban is játszódik egy ilyen mese. Amire azt szoktam válaszolni, hogy hát amilyenben szeretnénk. De ez nem ennyire egyszerű. Mert milyen kívánalmaknak is kell megfelelnie egy szerepjáték világnak:

• legyen egyszerűen befogadható (ha előtte el kell olvasni hatszáz oldalt...nem túl jó)
• legyen figyelemfelkeltő és egzotikus
• legyen hangulatos
• legyenek hiteles szereplői
• ....és feleljen meg azoknak a követelményeknek, amit a workshop vagy fejlesztés megkövetel (azaz azok a jelenségek, amikkel dolgozni szeretnénk, elhelyezhetőek legyenek) Például ha egy vállalati környezetben az "én és a cég" témákkal szeretnénk dolgozni, akkor a céget, mint entitást meg kell tudjuk jeleníteni. Ilyenkor kibuknak a fantasy univerzumok - azaz azok a középkor-szerű világok, ahol a cégek nem értelmezhetőek.

Mi vállalati témákhoz egy a nem túl távoli jövőben játszódó világot állítunk be környezetnek, ahol

• a cégek túlnyúlnak a politikai határokon
• erőteljesen meghatározzák a világ és a benne élők mindennapjait
• erőteljes a technológiai fejlettség
• vannak kiber implantok az emberi testbe ültetve
• a politikusok nem mindig mondanak igazat
• a pénz közel mindenható
• lehet dögös autókkal az utcán versenyezni
• lehet nagy pisztolyokkal odadurrantani a rosszfiúknak (vagy éppen a jóknak tetszés szerint)
• erős a piaci verseny ( mondtam eddig bármit, amit nehéz lenne a mai fejjel megérteni?)
• létezik a mágia (na ez kell ahhoz, hogy tényleg meseszerű legyen, és beszívja a résztvevőket)
• vájtfülű olvasóimnak, igen, ez egy egyszerűsített SRun

DE. Miután a legfontosabb - és tényleg a legfontosabb - az a résztvevők pozitív megélése, így bármiből lehet játszható univerzumot csinálni. Sherlock Holmes-tól, a Nagy Indiánkönyvön keresztül a Gyűrűk Urákig. (tényleg, ez utóbbiból már csináltak is vagy egy tucatot) Így a testreszabásnál a résztvevői preferencia teljesen tud érvényesülni, de úgy is kifogástalanul működik, ha rám van bízva a feladatnak ez a kreatív része:)

Kockák a kastélyban

Voltunk mesélni Hatvanban. A helyi Bosch gyárból tiszteltek meg minket játékukkal kereken egy tucatnyian. És a megtisztelést nem képletesen, vagy udvariasan értem, hanem konkrétan úgy, hogy a helyi Grassalkovich kastélyban meséltünk, két csapatnak párhuzamosan. És amikor úgy kerekedett széles egy kedvünk, akkor kiültünk a kastélykertbe, ahol szépen rajzolt pincérek érdeklődtek arról, hogy a kockacsörgetésben megfáradt kalandmester óhajt-e még egy kis habot a kávéjára. Szóval tényleg megtisztelve éreztük magunkat.

Emellett a program szakmailag is pazar volt. A mesét követően egy három órás feldolgozás után, nagyvállalati középvezetők, idült mosollyal az ajkukon reptették égnek a mondatot, hogy "De régen vártam már egy ilyen beszélgetésre!" 

( Pedig aztán ha valahol sorban állnak a beszállítók az innovatív tréningtechnológiákkal, akkor az ez a környék. )

Újfent bebizonyosodott, hogy a mese mágikus, felnőttként sem növünk fel soha, és ha egyszer sikerül a résztvevőket játékossá mesélni, akkor a hétköznapi megoldhatatlan problémák is könnyedén lábonlőhető orkokká szelidülnek.

Így aztán hálatelt szívvel indultunk haza, és csöppet sem remegő kézzel húztunk egy határozott strigulát a dicsőségtáblánkra.

Inara

Személyes jellegű bejegyzés következik - mintha eddig szigorúan szakmai blogot vezettem volna.

Van Inara, a hettita istennő.

https://en.wikipedia.org/wiki/Inara_(goddess)

Aztán persze van Inara Serra, Malcolm kapitány örök szerelme.

http://firefly.wikia.com/wiki/Inara_Serra

De amiért a posztot írom, hogy tavaly novemberben megalapítottam az első saját tréningcégemet, az Inara Consultingot.

Egyelőre honlap nélkül. Még akár hetekig is.

Aminek annyi a jelentősége, hogy tudtommal egyedül nálunk lehet erre a remek szervezet és csoport/csapatfejlesztő eszközre szert tenni a piacon.
Csak mondom.
Minden manipuláció nékül.

Ezt a remek cuccot, rengeteg kíváló referenciával.

Nálunk:)

"a legjobbat, vagy semmit"

Azt hiszem, alig öt év munka után bátran kijelenthetem, hogy készen vagyunk.

Legalábbis készen vagyunk azzal a csomagolással, amivel a továbbiakban menni fogunk.

Csak olyan csapatoknak tudom én - és itt aláhúzom, hogy ez az én képességeimről szól - érdemben hasznosítani a szerepjátéknak ezt a változatát, akik napról-napra együtt dolgoznak. Akkor van mit feldolgozni. Meg akkor igény is van arra, hogy feldolgozzák. Beszélgessenek róla.

Tavaly még a karácsonyi szünet előtt elvoltunk mesélni egy nagy német autógyárban, és lám, csodák-csodája, a játék mágiája ott is működött. Gond nélkül. Az egész pénzügyi osztály önfeledten játszotta végig a napot, és "jövünk jövőre is" felkiáltásokkal búcsúztak.

Hát így állunk. A folyomány folyománya mondjuk annyi, hogy az a fajta nyílt mese, amit csináltunk 2012-2015 között nem lesz többet, mert a résztvevői visszajelzések szerint sem volt sok hozzáadott értéke.

Ezzel olyan kis mérföldkő érzésem van. Eddig itt vibrált az izgalom, a felfedezés, a megismerés kihívása. Most nincs. Lesz még vagy száz esettanulmány, de a "hogyan csinálunk a szerepjátékból piacon is használható eszközt, amiért pénzt is fizetnek" folyamatnak itt vége van.

Köszönöm, hogy velem tartottatok, és innen egy új fejezet kezdődik!