"I amar prestar aen.Más lett a világ.
Han mathon ne nen.
Érzem a vízben.
Han mathon ne chae.Érzem a földben.
Han mathon ne nen.
Érzem a vízben.
Han mathon ne chae.Érzem a földben.
A han noston ned 'wilith.
Érzem a levegőben."
Érzem a levegőben."
Szóval az van, hogy vírus.
Ami egyrészt borzasztó, másrészt pedig évtizedekre fogja biztosítani a társadalmi vitákhoz a témát.
Viszont, ha már ilyen cukin nem lehet kimozdulni, akkor gém.
Méghozzá online.
Valljam meg, nem igazán éreztem hozzá vonzalmat. Mert hát, hogyan is lenne összemérhető egy képernyőn végzett bármilyen tevékenység egy igazi asztali játékkal. Ahol látod a többiek arcát kartávolságból, miközben derűs kacagások közepette hányjátok kardélre az éppen soros* szörnyet.
De. Ez most nem opció. Felelős emberek között semmiképp.
Így maradtak az online megoldások.
És itt fedeztem fel a Roll20 alkalmazását, ami egy skype-szerű, zoom.com-ba öntött táblás játék, akinek érezhetően szerelmi viszonya van a hagyományos szerepjátékokkal.
Szokni kellett, mert hiszen ez egy új szoftver, új kezelőfelülettel.
Viszont bátran ki merem jelenteni, hogy egy teljesen átlagos intelligenciával rendelkező csapat, némi türelemmel és fegyelemmel egy ülés alatt bele tud szokni.
Emellett rengeteg olyan megoldása van, amit élőben sokkal nehezebb megcsinálni. Hogy csak egyet mondjak, a kalandmester látja az egész térképet, a játékosok viszont csak azt a részét, amit megmutatnak nekik.
Most sokáig biztosan ez lesz, és nem vagyok benne biztos, hogy ugyanoda érkezünk vissza, ahol eleresztettük, de nem is biztos, hogy ez baj.
*Nem azt. Én voltam ösztöndíjas, és büszke is vagyok rá.
No comments:
Post a Comment